Linkbuilder  ICL  - Zelk Zoltán egykori gyermekversének hangulatát, és nem mellesleg egy izgalmas felmérés vizsgálati eredményeit idézi az Index közelmúltban megjelent cikke, amely szerint hazánkban igencsak jól elkülönülnek a nők és a férfiak által végzett háztartás körüli feladatok. A kutatás eredményei szerint a tipikus magyar anya főz, mos, takarít, miközben apa barkácsol meg szerel, és ami a legfontosabb: a lehető legtávolabb tartja az autótól anyát. S hogy miért van ez így? Hát, csak mert Hofstede.

Egyesek talán emlékeznek rá, hogy korábban már emlegettük errefelé a jó mi öreg holland kultúrantropológusunkat, aki egy szép napon, amikor éppen semmi dolga nem akadt, arra gondolt, hogy csinálni kéne egy kutatást, amelynek segítségével az egyes kultúrák jellemezhetővé és összehasonlíthatóvá válnak. 

Mivel Hofstede aztán nem találkozott Malackával, hanem rögtön munkához látott, így több évtizednyi felmérést követően lehetősége nyílt arra, hogy a földkerekség kultúráit hat - mindenhol releváns - tényező mentén helyezze egymás mellé. Ezek közül számunkra most az a tényező lesz a legérdekesebb, amely azt vizsgálja, hogy egy adott társadalom vajon a legerősebb tagjait tekinti-e követendő példának, és a "győzzön az erősebb" a vezérlő elv, vagy inkább az elesettek és leszakadottak támogatása a domináns, és a "senkit sem hagyunk hátra" megközelítés uralkodik.

Előbbire jó példa lehet a Hofstede értelmében maszkulin kultúrának számító Egyesült Államok és a vagyoni versenyben egymásnak feszülő Bill Gates és Jeff Bezon, míg utóbbi kapcsán a femininnek számító India és az ott élő Teréz anya nemzeti ikonná válása juthat eszünkbe.

Most már csak az a kérdés, hogy hogy jön ehhez az egészhez a nálunk jellemzőnek tűnő, "tedd fel a lecsót, én addig én leszedem azt a sok szart a laptopodról, amit akaratlanul is rátelepítettél" jellegű munkamegosztás?

Hát úgy, hogy az interkulturális tanulás James Bondjának számító holland szakemberünk szerint minél maszkulinabbnak tűnik egy kultúra, annál inkább igaz rá, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket az adott társadalom jellemzően a nőkhöz, míg más feladatokat a férfiakhoz társít. Ezzel szemben egy feminin kultúrában a közösség - talán csak az újszülött szoptatásának egyértelmű kérdését leszámítva - sokkal kevésbé köti a nőkhöz vagy a férfiakhoz az egyes feladatokat.

Mindezt figyelembe véve gondolom nem meglepő, hogy Hofstede mérései szerint a magyar kultúra a 100-as skálán 88-as értéket mutat, és a kifejezetten maszkulin kategóriába tartozik.

Jól szemlélteti ezt például az a városi legenda is, amely szerint a kilencvenes évek végén a magyar társadalombiztosítás számítógépes adatbázisába még nem lehetett rögzíteni, ha születés után nem anya, hanem apa maradt otthon a gyerekkel, és ebből kifolyólag ő volt a havi gyermekgondozási díj jogosultja. Ez persze nem csupán azért elgondolkoztató, mert a programozóknak ezek szerint eszükbe sem jutott ezt az opciót beépíteni, hanem azért is, mert a városi legendát a többség hihetőnek és elképzelhetőnek tartja, ezért azóta is él.

A cikkben ismertetett vizsgálat egyik kérdésére adott válaszok ugyancsak sejteni engedik, hogyan viszonyul a magyar társadalom az efféle kérdésekhez:

Ki pelenkázza a gyerek(ek)et?

• Mindig / inkább a nő: 73%
• Közösen: 25%
• Mindig / inkább a férfi: 2%

Vessünk egy pillantást ugyanakkor például Svédországra, amelyet Hofstede vizsgálata a maga 5/100-es értékével a skála másik oldalára, vagyis a kifejezetten feminin kultúrák közé sorol. Náluk a "Ki marad otthon a gyerekkel?" című reality show a következőképpen zajlik: a gyermek születése után a szülők összesen 480 napot maradhatnak távol a munkahelyüktől, és ebből 90 napot kizárólag az apa vehet igénybe.

És ha mindez még nem lenne elég, a cikkben közölt kutatás eredményei arra is következtetni engednek, hogy a magyarok maszkulinitás-indexében a közeljövőben sem várható jelentős változás. Erre utal többek között az a megállapítás, mely szerint:

Mivel az életkor egyetlen esetben sem befolyásolta a válaszokat, kijelenthetjük: a fiatalok értékrendje azonos az idősekével, a húszas-harmincas korosztály sem gondolkodik másként a férfi, női szerepekről, mint az ötvenesek-hatvanasok vagy a náluk idősebbek.

Mindent összevetve ez tehát a nagy helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim. Vagy inkább uraim és hölgyeim?

Na jó, ezt inkább hagyjuk, és menjen mindenki a dolgára, bármi legyen is az...