Linkbuilder  ICL  - Számos család akad országszerte, akiket ezekben a napokban már nem csupán a Balaton hőfoka, a közelgő tanévkezdés, valamint a Barátok közt szezonnyitó epizódja tart izgalomban, hanem az a tény is, hogy hamarosan egy külföldi cserediák toppan majd be az életükbe a maga teljes valójában. Nekik, valamint a diákfogadást még fontolgató, leendő sorstársaiknak gyűjtöttük össze azokat az alapvető tippeket, amelyek segítségével jó eséllyel elkerülhetőek a kezdeti hetek interkulturális katasztrófái. 

1) FELEJTSD EL AZ ELVÁRÁSOKAT!

Minél régebb óta készül a család a diákfogadásra, annál nagyobb az esély rá, hogy észrevétlenül is megfogalmazódnak bennük különféle elvárások. Ezek egy része általánosabb dolgok közé csoportosul, mint például egy "majd jól megszálljuk a konyhát, aztán eltanuljuk tőle az olasz gasztronómia fortélyait", vagy éppen egy "biztosan ragad majd ránk is némi japán nyelvtudás az első hónapokban". Ezek mellett persze vannak olyan személyesebb elvárások is, amelyek már az eddigi fotók és beszélgetések alapján alakulnak ki bennünk annak kapcsán, hogy vajon milyen személyiségű fiatal foglalja majd el hamarosan az apa által hat óra alatt összerakott új IKEA ágyat.

Minél több ilyen elvárásunk van, illetve minél árnyaltabb a diákról előzetesen kialakult kép, annál nagyobb a csalódás esélye. Előfordulhat ugyanis, hogy olasz diákunkat még a gyöngyfűzés és a Kisgrófó dalokra végzett zumba gyakorlatok is jobban érdeklik a főzésnél, illetve hogy japán cserediákuk semmi másra nem vágyik, csak hogy angolul és magyarul beszéljenek hozzá az első hetekben.

Ha tehát minimalizálni szeretnénk a kialakult kép és a valóság közötti különbségből adódó csalódottságunkat, nem árt emlékeztetni magunkat: az igazi megismerés csak az érkezés után kezdődik.

2) NE KEZELD A DIÁKOT VENDÉGKÉNT!

A magyar vendégszeretet egyik szubrutinjaként valószínűleg genetikailag kódolt sajátosságunk, hogy a cserediák jó közérzetét úgy igyekszünk fenntartani és növelni, hogy igyekszünk a kedvében járni. Ez könnyen azt eredményezheti, hogy kezdetben nem családtagként, hanem vendégként kezeljük őt. Leszedjük utána az asztalt, elmosogatunk helyette, összepakoljuk a szobáját, uzsonnát készítünk neki, csak hogy tényleg jól érezze magát nálunk. 

Igen ám, de amikor mindebbe szép lassan belefáradunk, akkor eszmélünk rá, hogy még majdnem kilenc hónap van hátra a programból. Ezalatt az idő alatt pedig már képletesen szólva is nehéz szülés lesz a diákot átszoktatni arra, hogy a fenti tevékenységeket a jövőben maga végezze el.

Ne feledjük továbbá: a cserediák az első hetek tapasztalataiból szűri le, hogy miként működnek nálunk a dolgok. Ha azt látja és érzi, hogy ki van szolgálva, akkor azt veszi természetesnek, így nyilván értetlenül áll majd felette, amikor a türelem és a kitartás fogytával megváltoznak a dolgok.

3) TISZTÁZZ MINÉL TÖBB DOLGOT!

Az első hetek nehézségei gyakran nem hatalmas kommunikációs és kulturális különbségekre vezethetőek vissza, hanem olyan apró dolgokra, minthogy lehúzta-e a diák a WC-t, mennyi ideig zuhanyzik, rossz helyre teszi-e a szennyest, nem jut eszébe a riasztó kódja, vagy éppen hogy jól zárta-e be Buksit a kutyaházba sétáltatás után.

Éppen ezért fontos, hogy az első napokban minél több dolgot tisztázzunk és megbeszéljünk vele, legyen ez akár olyan apróság is, mint hogy melyik polcra tesszük a tejet a hűtőben, és az asztalnál melyik az a hely, ahol apa ül, és amelynek mások általi ártatlan elfoglalása garantáltan "Kellett nekünk cserediák, az..." kezdetű morgolódást eredményezhet. 

Ugyanezen elv mentén érdemes tisztázni egyébként a családban érvényben lévő legfontosabb szabályokat is, például egy érkezés utáni alkotmányozó famíliagyűlés keretében. 

4) TARTSUK SZEM ELŐTT A 80-20-AS SZABÁLYT!

Ideális lenne a világ, ha kizárólag a családba érkező cserediáknak kellene áldozatokat hoznia azért, hogy beilleszkedjen. Bár kézenfekvő a gondolat, hogy "ő jön az én országomba, az én házamba, neki kell alkalmazkodnia", mielőtt azonban például egy jó disznótoros vacsorával érvényesítenénk ezt az elvet indonéz vagy török cserediákunkon, tartsuk szem előtt a 80-20-as szabályt.

Ez azt mondja ki, hogy a harmónikus és tartós együttéléshez a diáknak 80 százalékban, a családnak pedig legalább 20 százalékban kell feladnia addigi életmódját. A sikeres diákfogadás egyik elengedhetetlen ismérve ugyanis a rugalmasság, amely a fentiek mentén mindkét féllel szemben alapvető fontosságú.

5) HINNI A TEMPLOMBAN KELL!

Szintén sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, ha feltételezések és interpretációk helyett biztosra megyünk. Jusson eszünkbe az egyszeri fogadóanyuka bosszús eposza, amely arról szól, hogy újdonsült török cserediákja finnyás és tiszteletlen, hiszen még csak megkóstolni sem hajlandó az általa főzött magyar finomságokat. Hogy gyorsan el is spoilerezzük a sztorit, természetesen a történetben szó sincs tiszteletlenségről, mint inkább Ramadanról, amely alatt a muszlimok napkeltétől napnyugtáig nem fogyasztanak ételt vagy italt.

Az ilyen és ehhez hasonló félreértések elkerülése végett igyekezzünk tehát hanyagolni az "azt hittem...", "szerintem ez azt jelenti, hogy...", valamint a "tudom én, hogy honnan fúj a szél" jellegű gondolatokat. Helyette: ha valami furcsát tapasztalunk, igyekezzünk kideríteni, hogy mi lehet az oka, és lehetőség szerint járjunk a végére, mielőtt ítélkeznénk.

+1) KÉRJÜNK SEGÍTSÉGET!

Ha olyan dolgot tapasztalunk, ami nagyon zavar a diákkal kapcsolatban, de nem értjük vagy nem tudjuk megmagyarázni, akkor kérjünk segítséget olyanoktól, akik ismerik a küldő ország kultúráját. A legtöbb cserediák szervezetben találunk olyan önkénteseket, akik korábban épp abban az országban voltak cserediákok, így amellett, hogy beszélik a nyelvet, a kultúra megértésében is segítséget tudnak nyújtani.

Végezetül, ha mindezek után valaki nemhogy elriadt, hanem éppen kedvet kapott a cserediák fogadáshoz, örömmel jelentem, hogy ezen a linken keresztül például még jelentkezhet egy életre szóló, last minute interkulturális kalandra.